Előkészületek

Ötödéves hallgatóként azt gondolja az ember, hogy már nem érheti meglepetés, mert nincs igaza az egyetemi tanároknak, miképpen idealizáltan látjuk a világot...A fenét nem. 

Augusztus 21-én találkoztam, ismerkedtem meg a vezetőtanárommal, aki rögtön felajánlotta a tegeződést. Ez volt az első pont, ahol kissé kiakadtam, mert mégis hogyan tegezzek egy nálam több mint 20 évvel idősebb mentortanárt...vagy az igazgatót...vagy bármelyik másik szaktanárt. Az alakuló értekezleten elmondták a tanév komolyabb eseményeit, nagyobb változásait, bemutatták az új pedagógusokat, illetve a gyakornokokat. Igen, fel kellett állnom és be kellett volna mutatnom magamat, de szóhoz sem jutottam, amikor majd 50 felnőtt ember meresztgette rám szemüvege lencséjét. Majd végül megállapítottam, hogy ez gáz, valamit mondani kéne, tehát bemutatkoztam, aztán hihetetlen gyorsasággal leültem. A munkaközösségek megbeszélései ezután következtek, de mivel a szaktárgyam volt a legutolsó, a mentortanár javaslatára hazamentem - na majd a hosszú gyakorlaton!

Legközelebb szeptember 3-án tettem tiszteletem az iskolában, ugyanis az évnyitó ünnepségen szándékoztam részt venni. Nemzetiségi iskolába jártam, svábok között nőttem fel, szóval nem is volt kérdés, hogy a magyar himnusz után a magyarországi németet is bőszen énekeltem. Később egy osztályfőnöki óra keretében megismerkedtem a vezetőtanárom osztályával és nagy örömre szolgált, hogy nem rögtön egy 12.-es osztályt kapok, hanem egy 10.-eset. Bár továbbra is a hideg futkározik a hátamon: a fiúk majd 2-3 fejjel magasabbak, meg persze jóval izmosabbak nálam, még most is elfog a rettegés, ha meglátok egy ilyen vikinggyanús fiatalt a folyosón.

Tulajdonképpen a hospitálásaim nagyobbik részét  szeptember 4-től 16-ig teljesítettem (6 saját, 5 más tárgy, 5 szaktárgy), így a fennmaradókat valószínűleg már tanítás mellett végzem majd.

Néhány fontos infó arról, hogy mikre érdemes odafigyelni a hospitálásokon:

- tanári utasítások

- tanulói tevékenységek, erősségek, nevek

- feladattípusok

- alternatív megoldások (nincs házi, fegyelmezetlenek, nem dolgoznak stb.)

- technikai adottságok (Wi-Fi, projektor, kivetítő, okostábla, nyomtató, másoló ...stb.)

Miután az ember átéli az első sokkhatásokat, utána mindent sokkal derűsebben lát: köszönnek a kollégák, kölcsönadnak dolgokat, ha elfelejted vagy tanácsokat adtok egymásnak a könnyebb boldogulásért. 

Véleményem szerint ez a szakasz a tervezgetésről, megismerésről szólt, személy szerint módszertani könyveket olvasgattam, latolgattam milyen játékokat tudok majd használni az órákon. 

Alapvetően nem rajongok a papírmunkáért, de tényleg érdemes írni egy EFT-t (egyéni fejlődési terv), mert így látja az ember fia-lánya, hogy honnan hová szeretne eljutni és milyen feladatok várnak rá. 

A következő részben már a tanítási tapasztalataimat osztom meg.